,,Régen azt hittem az idő tolvaj, elvesz mindent, amit szeretek, de most már látom, adsz, mielőtt elveszel."
/Alice Through The Looking Glass/

Nekem most adsz.
Látok, nem csak nézek.
Élvezem a szabadságom, soha nem voltam még egyedül, 30 múltam és most van az első saját albérletem, hűtőm, sütőm, autóm, hobbim, szabadidőm, ... életem.
Sokat igazodtam eddig mindig, most csak a társadalmi normákhoz kell (azokat meg olykor pont kihagyom a napirendemből, mert megtehetem, persze csak bizonyos határokon belül).
Annyi minden van, amit most csinálok először.
Annyi minden van, amire most van erőm.
Annyi levegőt kapok most, amennyit felvesz a lélegzetem, és igen, ez eddig is így volt, de most senki nem szívja el előlem, nem nyomassza a mellkasomon ülve a lelkiismeretem.
Most, kapok.