Cipzár
Ja, vannak pillanatok, melyeken meg kell tanulni kacagni, de a nevetés mindig őszintén ment.Mondjuk, mikor 20 perce ülök az ágy szélén, és sehogy sem érem el a hátamon feszülő cipzárt, ami, ha netalántán kinyílna magától, leoldaná rólam magát, és nem azon agyalnék, hogy nem is baj, hogy fekete, ha…