Tanulom az időt, és közben hangosan kimondom, hogy legalább én halljam. Ha nem látta senki, akkor meg sem történt.
Nem volt sem botlás, sem elfecsérelt percek, sem boldog órák. Nem léteztél és én sem veled.
És ez így helyt áll.
Részemről játszma mentes kis időpazarlás (hozzá teszem, nem volt rossz). Részedről egy skalp, amiből sok önbizalmat szívhattál.
Sosem voltam ribanc, nem fogom most harmincon túl elkezdeni, műfajidegen tőlem ez az életvitel.
Veled, megismertem egy olyan férfitípust, akiről eddig csak hallottam, de eszem ágában sem volt semmit tenni vele.
Kedves kis orosz rulett a léleknek, hosszú hónapokig tartó érzés, hogy a szíved helyére bármikor golyót repíthetnek, mert aggyal éled meg, amit a lefektetett szabályok megengednek.
Kapcsolatról szó sem volt kettőnk között, ez másról szólt, és tetszett, hogy titok fedte.
És neked ez kevés lett, nem azért, mert többre vágytál, nem. Azért, mert másra. Én unalmassá váltam, megszoktál.
A csajozós oldalak folyamatosan villogtak különböző színekkel a telefonodon, neked kell az újdonság, a varázs, a minden nőt megakarok rakni volt a legbájosabb kijelentésed.
Hát tedd.
Én tisztában vagyok magammal, nem akarok mindenkit. Téged se akartalak, de meglettél kis időre.
Már nem zavar, ha valaki elmegy, aki nem akar maradni, annak nem volt itt a helye.
Nem bántottál, de tudom, hogy téged fognak, mert én játszma nélkül fogadtalak el, őszinteséggel.
Keserű lesz a mások melletti ébredésed.