Harminc múltam és most kezdődik az életem.
Csak fogalmam sincs merre tart.
Tükröt tartok a reggelek éle, de k.rvára nem mutatja meg a napokat.
Sokat vagyok még üres, ezer impulzussal kezelem a sebet, amire igazán csak egy valami illene, hogy elfedje a heget, de nem várok semmit, nem csalódhatok többet. Javasasszony képzéssel ért fel ez a pár hónap, kurázsi mamaként egészen jól összerakom day by day magamat.
Szétnyitott kabáttal szökök az úton, élvezem, hogy nincs még cél, zenébe burkolózva lépek füstbe ment tervek tetemén, egy-kettő néha felszisszen, mikor teli talppal a tovább haladás nyakat ér. 

Nem nézek hátra, tudatosan figyelek rá, aki hátra felé tekinget, seggel megy a jövőbe, akár milyen jó is a popsim, látni szeretnék.